Az igazi vezetők létrát nyújtanak másoknak
Mit kezd egy vezető a hatalmával?
A vezetői minőség legigazibb próbája az, hogy amikor végre döntési helyzetbe kerülsz, mit kezdesz a hatalmaddal?
Azt gondolom, hogy amikor valaki felér a létrán, és vezető pozícióba kerül, akkor mutatkozik meg igazán a vezetői nagysága! Azáltal, hogy visszanyúl-e azokért, akik még úton vannak?
A pályám során én így működtem.
Amikor lehetőségem volt forrásokat szerezni, programokat indítani, projekteket létrehozni, akkor nem magam köré építettem mindent.
Kerestem azokat az embereket, akik tehetségesek voltak, még pályakezdők, nem volt tapasztalatuk, kapcsolatrendszerük, gyakorlatuk, vagy bátorságuk megmutatni magukat, a képességüket.
Meghívtam, bevontam őket feladatokra, projektekbe.
Összekötöttem őket emberekkel, megnyitottam előttük azokat az ajtókat, amelyek nekem már nyitva voltak.
Amikor a szerepek megfordulnak
Aztán később láttam azt is, hogy ezek közül az emberek közül többen döntési helyzetbe, vezetői pozícióba kerültek.
És ekkor jött egy fontos tapasztalat az életemben.
A kéz, amit én korábban nyújtottam…
már nem nyúlt vissza.
Az élet nagy tanító és én megtanultam valami fontosat a vezetésről.
A vezetői minőség egyik legfontosabb próbája az, hogy amikor végre döntési helyzetbe kerülsz, amikor erőforrások fölött rendelkezel, amikor lehetőséged van embereket bevonni…
emlékszel-e arra, hogy téged korábban kik és hogyan segítettek az utadon, és te tovább adod-e amit te kaptál?
Ugyanis ilyenkor az is megmutatkozik, hogy van-e benned elég önbizalom, nyitottság és jó szándék ahhoz, hogy másokat is bevonj, felemelj, lehetőségekhez juttass!
Mert ilyenkor dől el valami.
Bezárod az ajtót?
Vagy kinyitod mások előtt is?
Milyen vezetők építenek valóban erős közösségeket?
Én ma is ugyanabban hiszek.
Az igazi vezetők nem falakat építenek maguk köré.
Nem csak a saját várukat építik, hanem létrákat hagynak maguk után, hogy másoknak is legyen útjuk felfelé.
És mi ebből a tanulság?
A szervezetpszichológiai kutatások azt mutatják, hogy hosszú távon azok a közösségek fejlődnek tartósan és maradnak erősek, ahol a vezetők nem megtartják a hatalmat, hanem megosztják a lehetőségeket, és másokat is felemelnek.
